Szegedről is volt látogatója a doboznak

Szép hétvégén vagyunk túl! Meglátogattunk egy tőlünk távoli  "Ételt adok - Ételt kapok ládát Salgótarjánban.  Pár embernek remélem segítettünk!  Csepp a tengerben,  de nagyon jól esett adni!

Kenéz Mária 

Azokra az emberekre gondolok, akik városunkban fontosnak tartják a szegények és az elesettek támogatását. Azokra, akik nemcsak beszélnek róla, hanem adományaikkal segítik is, hogy a Zöld dobozos kezdeményezés sikeres legyen. Köszönet érte! Az egy hónapja elkezdett nemes "feladat" állásáról szól a mai írásom.

Figyelmükbe ajánlom.

Még egyszer a Zöld dobozról

Lassan egy hónapja, hogy sokak elismerésétől övezve – és nem tagadom, kritikát is kiváltva – Salgótarján is csatlakozott a Zöld doboz elnevezésű országos civil kezdeményezéshez, programhoz, melynek segítségével városunk lakói étellel, élelmiszerekkel segítik, segíthetik a város rászoruló polgárait. Az Acélgyári úti templom előtt elhelyezett doboz igazán jó célt szolgál, s talán nem túlzás, hogy egyúttal az elmúlt hónapok egyik legjobb szociális célú civil kezdeményezése, összefogása lett. Mivel a szegények, a nélkülözők száma a mögöttünk hagyott években – országosan és városunkban is – tragikusan nőtt, ezért a rászorulókat támogató minden kezdeményezésnek, támogatásnak örülni kell és helye van életünkben. Ezt a nagyon is fontos célt, a gondok enyhítését szolgálja az „Enni adok - enni kapok” elnevezésű doboz kihelyezése és ezután is „kéri, várja, fogadja” az önzetlen segítőket.
 

Az elmúlt hetekben a doboznál támogatóként és hírnökként is többször jártam, sőt több támogatóval, illetve a templom környékén megforduló személlyel is beszélgettem. Igazán szívemnek való hír, hogy szinte kivétel nélkül mindenki elismerően szólt a kezdeményezésről, azoknak az embereknek a munkájáról, akik felkarolták, felvállalták a feladatot, s többen is mondták: „Isten áldja meg fáradozásukat!” Kritikusan szóltak ugyanakkor a korábbi önkormányzati munkáról, de különösen a fogyatkozó és elégtelen állami támogatásokról, s többen úgy gondolják, hogy a rászorulók gondjainak megoldása elsősorban állami feladat és ezért többet kellene tenni értük. Megjegyezték, hogy a kezdeményezés nem igazi megoldás (ez nem is volt célja) és szóvá tették azt is, hogy az egyházaknak Tarjánban és országosan is jobban kellene figyelniük a szegényekre, az elesettekre és segíteni őket. Elmondták még, hogy sok emberhez nem jutott el az információ és a többi városrész rászorulóihoz a segítség sem.
 

A város nem lehet elég hálás az önzetlen segítőknek, a civil munkavégzőknek, s úgy tudom, hogy az eltelt időben nőtt a számuktöbben is bekapcsolódtak e nemes munkába. Sőt újabb segítőkre is szükség lesz, mivel elkészült további két Zöld doboz is, melyek közül az egyiket a közeljövőben várhatóan a zagyvapálfalvai templomnál helyezik el. Így bővülhet azoknak a rászorulóknak a száma, akiket e segítség elérhet, és biztosan sokan lesznek olyanok is, akik tevőlegesen is támogatják majd a rászorulókat, a kezdeményezést. Legutóbb az acélgyári doboz elhelyezésével kapcsolatos gondokra is felhívtam a figyelmet. Úgy tudom, készül a megoldás. A doboz beton talpazata elé egy fellépőt, egy lépcsőt terveznek. Ez persze nagyon meggondolandó dolog, a téli csúszás veszélye miatt is. Helyette célszerűbb lenne a dobozt a talpazat szembeni oldalára előre hozni, oda felszerelni. Emellett a díszburkolat és a beton talpazat közötti földes részt, kőzúzalékkal „sártalanítani”.
 

Nem lenne teljes az írásom, ha nem szólnék arról is, hogy a Zöld dobozt meglátogatók között sokan voltak olyanok is, akik üres dobozt találtak, s azzal szembesültek. Sajnáltam őket. Noha ilyen a jövőben is előfordulhat és a tény az is, hogy csak a dobozba tett adományok vihetők haza, oszthatók szét és így a segítség a jövőben is csak eseti, átmeneti lehet. Úgy gondolom, rajtunk múlik, hogy több legyen az adomány, az „elosztható” támogatás, s ehhez azonban az kell, hogy több legyen a segítséget fontosnak tartó személy is. Ezért számítunk, számítanak minden jóakaratú emberre, minden önzetlen segítségre. Jó lenne, ha egy kicsit segítőkészebb, szolidárisabb lenne városunk, hogy egy kicsit jobb lehessen a világunk is!

Szerző: Bartos József, 2015. május 13. (Salgótarján)

A legnagyobb tisztelettel és elismeréssel arra a három önzetlen asszonyra gondolok, akik nem kis feladatot és felelősséget vállalva Salgótarjánban megszervezték "Az enni adok, enni kapok" feliratú tároló doboz - Acélgyári úti templom előtti - kihelyezését. Nagyon szurkolok nekik/értük, hisz a neheze csak most jön, mert városunkban sajnos nagyon sok szegény, elesett, segítségre szoruló ember van. Tudom, hogy nem vagyunk egyformák és sok dologban - a város, a közösség érdekeit nem szolgáló módon - nincs egyetértés, nincs összefogás. El kellene kezdeni és ezt a nagyon emberi és tiszteletre méltó kezdeményezést közösen, minden erőnkkel támogatni. Hisz, ahogy az egyik kezdeményező mondta: "tapasztalataink szerint, nagyon sok becsületesen dolgozó ember is nélkülöz." Ne hagyjuk, sem a rászorulókat, sem a kezdeményezőket cserben!

Már napok óta ez foglalkoztat. Nem tudom pontosan hány csoport tagja voltam és vagyok, egy viszont biztos: ennyire szívemhez-lelkemhez közel álló, őszinte, segítőkész, lelkes emberek egy helyen sehol sincsenek. Köszönöm, hogy itt lehetek. Azt hiszem, végre van egy CSAPAT, és ez nagy kincs. Vigyázzunk rá, mert így együtt nagy dolgokra lehetünk képesek 

heart hangulatjel

Sétálok a városban a piac környékén, rám köszön egy régi-régi éjszakai pingpongos srác, akkoriban elég sok kihívása volt és hadakozott bizonyos tudatmódosító szerekkel erőteljesen. Most egy kissrác rollerezett mellette. A kisfia, teljesen normálisan. Mosoly köszönönés stb. srác mondja: látom csináljátok a zöld dobozt, nagyon-nagyon jók vagytok. Nem tudok arra menni, de itt van 1500 ft vegyél valamit és töltsd fel. Szóval bevásároltam 1500 ft-ból elég szépen be lehet. -és odatettem. És örültem... 

Az IGAZI embereket nem érdekli, hogy a doboz "sötét helyen van" vagy hogy "alulról nyílik".Tegnap épp hazafelé tartottam, mikor megláttam hogy egy 50-es úriember (aki cseppet sem néz ki különbül mint a köpcös barátunk aki learbolta a dobozt) settenkedik az acélgyári úti doboz felé egy zöld szatyorral. Nagyon figyelte, hogy látja-e valaki. Már kezdtem azt hinni, hogy kiűríti, de legnagyobb örömömre kikapott a szatyrából egy távolról konzervnek látszó dobozt, betette majd kivett egy kis kenyércsomagot. Mondanom sem kell nagyon meglepődtem, de örültem neki, hiszen szó szerint értelmezte " enni adok- enni kapok"
Ezért megéri csinálni!
A város gettójának titulált utcában IS van helye a doboznak, mert pontosan ahhoz kerül a másnapos zsömlénk akinek szánjuk.

Pünkösd előtti szombaton zárás előtt nem sokkal beugrottam valamiért a Lidlbe, és a zöld doboz jutott eszembe mikor megláttam a friss, kilós kenyereket 59 forintos áron. Megpakoltam a kosaram,és irány az acélgyári út. Sajnos olyan figurákkal volt tele a park,hogy még a kocsiból se mertem kiszállni...sebaj, gondoltam majd viszem másnap, kisebb adagokra szeletelve, világosban...igy is volt. Senki nem volt a környéken mikor bepakoltam, már a kocsinál voltam mikor a semmiből előkerült egy bácsi, szinte szaladt a dobozhoz. Kivett egy csomagot leült a padra és már evett is...a szívem szakadt meg...

2015. május 15-én kihelyezésre került a második Zöld Doboz is, a zagyvapálfalvai Jézus Szíve templom kertjében található. 
És még nincs vége...

2015. április 17- én kihelyezésre került Salgótarjánban az Acélgyári úti templom előtt a Zöld Doboz. A lényege: Enni adok- enni kapok. Segítsük nélkülöző embertársaikat tartós, akár otthon megmaradt élelmiszerekkel. (konzerv, tészta, keksz stb) A dobozba bárki tehet és bárki elvehet.